2012.11.04. 23:55
LBElemér, az utolsó Tu-134-es: nagyon gyenge életjelek
Mi lehet annál nagyobb attrakció, amikor egy múzeumban a Malév két működő repülőgépe is meglátogatható? Az, ha három is! Az Il-18 és Tu-154 alapvető rendszereinek felélesztése viszonylag könnyen sikerült, ezért nagy lelkesedéssel ugrottunk neki a kistesónak, a Tupoljev Tu-134-es HA-LBE-nek, vagyis LBElemérnek.
Párizsban, 1982. tavaszán
Az elmúlt két és fél évben nagyrészt helyrehoztuk Il-14-es HA-MAL-t, azaz Malvinkát; a Jak-40-be szinte csak kerozint kellene tölteni és lehetne iskolakörre vinni; az Il-18-as HA-MOA pilótafülkéje már látványos a visszajelző fényekkel, sőt, éledezik a robotpilóta (lesz róla poszt); a Tu-154-es HA-LCG-t szintén sikerült egy látványos cockpit-bemutatóhoz "feltuningolni". A két utóbbi repülőgépnél elért sikerek meghozták a bátorságunkat, hogy nekikezdjünk a Ferihegy Repülőgép Emlékpark utolsó olyan Malév flottában szolgált repülőgépéhez, amelyet eddig még nem próbálgattunk. Reméltem, hogy LCGézához hasonlóan hosszú cikk lesz, azonban rövidposzt lett helyette.
Tesók: Tu-154 és Tu-134
A szokásos eljárás szerint először a gép külsejét vettük szemügyre. Látszik rajta a sok szabadban eltöltött év, a festés alaposan megkopott. Itt-ott hidraulikafolyadék szivárgást is találtunk, ez sajnos a korral jár: az anyag előbb-utóbb mindenen átrágja magát.
A műszaki rekeszeket szintén a "koruknak megfelelő" állapotban találtuk, egy alapos suvickolás rájuk férne.
Hátul a méretes félgömb alakú képződmény a giro-mágneses irányrendszer fő giroszkópja, német ajkúaknak "Mutterkompass". Jobbra mellette a VK-53-as korrektor, amely a giroszkóp a repülőgép dőléséből fakadó eltérését hivatott kompenzálni. A jobb sarokban pedig egy forgó áramátalakító, amely 27V-ból készít 3x36V/400Hz-t.
Szerencsére a kábelekre egy külső gumi szigetelés is került, amely így időtállóbbá tette azokat.
A berendezések hiánytalannak tűntek, úgyhogy a következő napirendi pont a pilótafülke felülvizsgálata volt. Sajnos az előző posztokban megénekelt gyűjtőszenvedély hatása itt is megfigyelhető, nagyon sok minden hiányzik. Izzók egyáltalán nincsenek, a kapcsolók jelentős hányada szintén visszapótolt. A panelek mögé benézve a kép megdöbbentő, a kábelek több helyen tőből le vannak csipkedve. Elképzelhető, hogy még a ferihegyi tárolás alatt, a repülőgép "donor-korában" barbarizálták így ki az alkatrészeket.
A navigátor helyén, a "rókalyukban" komoly beázást is találtunk, elkorrodált vezetékekkel, az ottani rendszereket tehát azonnal le is választottuk.
Beázás, kopás, rengeteg hiányzó alkatrész, kábelcsonkok mindenfelé.
Óriási munka lesz helyreállítani!
Itt már szinte biztosak voltunk benne, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz. A neccesnek tűnő rendszerek leválasztása után a próba már nem tűnt vészesnek, ezért felcsatlakoztattuk a földi áramforrást, majd Zsaludek Endre, akinek a kisujjában van a típus, átkattintotta a főkapcsolót. Egy áramátalakító ugyan elindult, valamint megmozdult az üzemanyagszint mérő mutatója is, más egyéb nem történt.
Nem is erőltettük tovább.
Sajnos kevesen vagyunk, valamint a megfelelő - sem anyagi, sem erkölcsi - támogatottságunk sincs meg ahhoz, hogy egy ilyen komoly munkának nekikezdjünk, mint LBElemér bemutatható állapotba hozása. Megsaccolni sem tudjuk, mennyi munkaórát emésztene fel legalább a kábelezés átnézése, vagy a visszajelző tablók beüzemelése.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a Malév flotta megmaradt repülőgépei közül a Tu-134-es még csendben lesz egy darabig, aztán ki tudja..? Talán néhány év múlva ismét feldübörögnek a Szolovjevek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek